Koncert a cirkuszban, cirkusz a koncerten

1

Az Anna and the Barbies égi magasságokban szárnyalt a cirkuszban, és ezt most nem csak képletesen kell érteni. Anna sokszor a levegőben lógva énekelt, ám szó sincs róla, hogy ellógta az előadást. Igaz, sokszor tolta magát a háttérbe – legalábbis szerette volna –, hogy az artistákra, erőemelőkre, rúdtáncosokra és a többi cirkuszi művészre figyeljünk. Látványban nem volt hiány: Nagy Feró csillogó tányérsapkában hevert a földön, katonalányok és katonafiúk képzeletbeli golyókat szórtak ránk, a porondon óriási lézermacska nyújtózott, Annát éneklés közben sminkelték, és egyszer csak még egy elefánt is megjelent.

Régi és új – mégis kicsit ismerős – dalok váltották egymást, de nem tettünk köztük különbséget, ugyanúgy tomboltunk rájuk hol ülve, hol állva. Ez egy olyan koncert volt, ahol nem kellett elmondani előre a Gombóc szövegét, teli torokból énekelte mindenki. És ez bizony a zenekaron is meglátszott, percenként mosolyogtak ki a közönségre, beleadtak mindent, kizenélték magukból a hullafáradtságot. És hogy egy cirkuszi előadáson nem lehet stage dive-olni? Ugyan! Anna átmászott mindenen és mindenkin, miközben ölelgette és puszilgatta, nyalogatta a rajongókat.

2

Ha létezik olyan, hogy interaktív koncert, akkor ezt annak nevezném, gyakorlatilag bárki besétálhatott a színpaddá alakított porondra, hogy egy kicsit bohócot csináljon magából. De még milyet! Tudatmódosított Renátáról például sokáig nem tudtam eldönteni, hogy előadó, valamelyik tehetségkutatóban láttam vagy a fénykorát élő E-klubból tévedt át egy Sterbinszky-estről. A szokásos finálé, a Nyuszika alatt már a közönség fele a porondon ugrált, rendesen felkavarták a kecskeszagot.

Az előadás előtt meg lehetett nézni Anna korábbi fellépő ruháit is. Nem zárták őket üveg mögé, kirakták sorba, tessék simogatni, szagolni, lehet fogdosni bátran. Láss csodát, senki sem kezdett el szuvenírt gyűjteni: csak egy darabka a szemeteszsákból, csak egy szőrszálacska, egy kisujjnyi gumikesztyű. Ez is egy olyan dolog, ami különlegessé – legalábbis számomra különlegessé – teszi az AATB koncerteket. Itt nincs lökdösődés, tolakodás, mosolyogva trollkodunk bele egymás szelfijébe, később ismerősökké váló vadidegekbe kapaszkodunk az Ördögre kacsintva alatt, hogy ne essünk térdre három sör után. Ezért is tudom a lopott két órák után néhány napra elfelejteni a mindennapi hülyeségeket: hogy csőtörés miatt elzárják a vizet, hogy index nélkül vágott be a köcsög, hogy nem jön le rendesen az alufólia, hogy reggelente kellemetlen idegenek ásítanak az arcomba munkába menet a négyeshatoson.

3

(a képek gagyik, de legalább én csináltam őket)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s